Táltosének

Tudó, büszke, ékes, szabad,

Napot éri, ha felzeng szavad.

Énekedben Tavasz sarjad,

Fénylátóként minden sarjad,

Éli majd, várja, mi jő,

Hó alól Nap virágja nő.

Áldást oszt arca a fénynek,

Dala örömnek, és reménynek.

Sötétből világra zendül,

(Sírok nyílnak. Íjhúr pendül)

Elnyomottak igazsága,

Eleink harca nem vész kárba:

Csillagúton, lobogók között,

Fényes Napunk arca előtt,

Eljő ismét az égi sereg,

Igazakat a tűzbe vezet!

Könny a könnyel, vér a vérrel,

Eső széllel, jégveréssel.

Kalász földdel, föld a röggel,

Nap sötéttel, hold az éjjel.

Folyó tóval, patak kúttal,

Hegy a völggyel, vadon úttal.

Vitéz félőt, holt az élőt:

Hívja, várja. Tartsa, áldja!