Téli ének

Jönnék, hogyha várnának, ha keserû - kínos vártának

Keserû - kínos rabja nem lennék...

Maradnék, hogyha hagynának, és tüze lépteim szárnyának

Ellent nem állhatna az ég...

Ha eljõ az éj, leszállok csendben, ajkam fagyba, hóba dermedten súgja:

Eljött újra a dermesztõ sötét

Õsi a kéj, de így van rendben, túl soká, s magam szenvedtem, s ismét lesz

Ki csendben lehunyja két szemét...

Téli ének, árnyékok égnek

Fáklyák az égnek, hamu mind már

Árnyékok égnek, holt - hideg fények

Ha eljõ az út vége, hol talál?

Téli ének, árnyékok égnek

Fáklyák az égnek, hamu mind már

Árnyékok égnek, holt - hideg fények

Ha eljõ az út vége, hol talál?

Jégvirágon járok én...

Sûrû ködben, télben, erdõ rejtekén...

De napsütésben újra élnék, lázban tart, s a

Tavasz dala is felzeng majd!

Téli ének, árnyékok égnek

Fáklyák az égnek, hamu mind már

Árnyékok égnek, holt - hideg fények

Ha eljõ az út vége, hol talál?

Téli ének, árnyékok égnek

Fáklyák az égnek, hamu mind már

Árnyékok égnek, holt - hideg fények

Ha eljõ az út vége, hol talál?

Téli ének, árnyékok égnek

Fáklyák az égnek, hamu mind már

Árnyékok égnek, holt - hideg fények

Ha eljõ az út vége, hol talál?